1942. július 1-jén indul az 1. vadászrepülő osztály a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg(18). Nagy sajtó visszhangot keltett a frontra érkezésük, melynek oka, a kormányzóhelyettes tényleges első vonalbeli katonai szolgálata. Az első harctéri feladatot július 4-én hajtják végre, mely légtérbiztosítás volt Sztarij-Oszkol térségében. Újságírói kérdésre Horthy a következőt mondta: "... nehezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni!"(19). A következő sajtó hír arról számol be, hogy augusztus 6-án Horthy István gépét több találat érte, és az összecsapáson megszerezte az első légi győzelmét a főhadnagy(20).

A harctéren semmilyen kivételezésben nem részesült, ugyanúgy részt vett a bevetéseken, mint az osztály többi pilótája.
Augusztus 16-án értesítették a 2. magyar hadsereg parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest, hogy a kormányzóhelyettes szolgálati feladatköre megváltozik, azaz Horthy István repülő szolgálata augusztus 19-én véget, és ezután már csak, mint kormányzóhelyettes lesz jelen a fronton.

19-én délután Horthy megjelent Jány vezérezredesnél, aki tudatta vele, hogy vadászrepülő csapatszolgálata aznaptól befejeződött, majd átadta a további feladataira vonatkozó utasításokat.

Miután a főhadnagy kézhez kapta a parancsot hosszasan sétálgatott a hadseregparancsnokkal a reptéren, és beszélgettek. Valószínűleg ekkor kért engedélyt Horthy István még egy utolsó bevetésre, hiszen 24 ellenség feletti repülésen vett részt és ezután következett volna a jubileumi 25. repülés.

Jány vezérezredes az engedélyt valószínűleg megadta, bár a vadászosztályhoz augusztus 20-a délelőttjéig semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett, hogy a főhadnagy repülő szolgálata véget ért, és a Katonai Iroda a földi alakulatok látogatását rendeli el számára.

Horthy István augusztus 19-én este érkezik vissza a vadászosztály táborába. A pilóták ezen az estén parancsot kaptak arra, hogy biztosítsák 2 géppárral 2 közelfelderítő gép útját. Csukás Kálmán vk. őrnagy kérdésére, hogy kik a soron következő géppárok, Szabó Mátyás százados jelentette, hogy Horthy főhadnagy, Nemeslaki őrmester, Bánlaky főhadnagy és Szabó őrmester a sorosak. Csukás eligazítást tartott a vadászoknak, majd az indulást 4:55-re tűzte ki.

Másnap augusztus 20-án hajnalban a szokásoknak megfelelően nagy köröket leírva közelítették meg a Heinkel-46-os felderítő gépek bázisát a vadászok. A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy balkört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban  a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette(21).

Kora délutánra Jány Gusztáv vezérezredes személyesen is a baleset helyszínére érkezett. Pontos tájékozódás után, első dolga volt részvét táviratot küldeni Horthy Miklósnak, a gyászoló apának.

A Kormányzó válasza így szólt:
"Drága fiam veletek érzett, gondolkozott és harcolt! Bajtársatok volt. Köszönöm!"

Jány vezérezredes a felravatalozott koporsó mellett, katonai tiszteletadással állt a hős előtt. Mögötte katonai rangsorban a többiek. Kettesével, adtak díszőrséget a bajtársak. Csukás vk. őrnagy és Szabó vezérőrnagy kezdte meg a sort. Őket pilótatisztek követték, majd a törzs tisztjei. Másnap reggelig tartott a díszelgés...

Jány ténykedésének második része, a sajnálatos esemény kivizsgálását célozta meg. Itt kezdődtek a bajok! Nem volt felelőse Horthy István halálának. András Sándor vk. alezredes,(22) elhárítja a felelősséget, Szabó Mátyás, Csukásra mutogat. Egyáltalán, hogy kerülhetett sor a felszállásra, hiszen csapatszolgálatának felfüggesztését már napokkal korábban minisztertanácsi döntés született és Jány vezérezredes is befejezettnek nyilvánította a kormányzóhelyettes repülő szolgálatát? Kállay miniszterelnök visszaemlékezéseiben arról ír, hogy Horthy István a hadseregparancsnoktól ugyan megkapta a határozatot, amely a visszarendeléséről szólt, ő azonban elmulasztotta feletteseinek átadni, talán azért, hogy utoljára még felszállhasson(23).

András Sándor vk. alezredes naplója kuszálta össze a dolgokat, mert egyszer azt írja, hogy Horthy István a földi csapatszolgálat mellett tovább folytatná a repüléseket, ám később naplójába pótlapot tesz be, melyben leírja, hogy Horthy nem közölte vele, hogy Jány vezérezredes erre az engedélyt megadta-e.

Voltak olyan vélemények is, hogy a vadászosztálynál tudtak a repülést tiltó parancsról, de a kormányzóhelyettes unszolására beleegyeztek az utolsó bevetésbe. Mások Csukás Kálmán vk. őrnagy felelősségét vitatják, állítják Csukás járta ki barátjának a 25-ik repülés lehetőségét. (sic!). Ezt az állítást határozottan cáfolom! Szóba került a baleset kapcsán Horthy István esetleges ittassága, és egy németek által kitervelt szabotázsakció is. A tényadatok alapján a baleset a leginkább elfogadható magyarázat, melyet vagy a vadászgép műszaki hibája okozott, vagy a pilóta követett el egy végzetes hibát.

A Horthy-baleset kivizsgálását rövid úton lezárták.

Konkrét ítélet, elmarasztalás, nem történt, de ítélje meg az olvasó, hogy a hadseregvezetés, milyen konklúziót vont le, az ügy kapcsán(24).

András Sándor vk. alezredes repülőcsoport parancsnokot, 1942. november 1-vel a Légierő Parancsnokság vezérkari főnökévé nevezi ki, Csukás Kálmán, a 2. repülődandár vezérkari főnöke lett,  majd november 1-vel vk. alezredessé nevezik ki. Október 15-én, Szabó Mátyás századost visszavezényelték Magyarországra, és részben Szolnokon, de legfőképpen a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Ebben az időben egy másodrendű kitüntetést adtak át számára a hadiszolgálatáért. Kérdésére, egy vezérkari ezredes barátja közölte, hogy a döntésre hivatott HM osztályvezető az eredetileg neki szánt Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét indoklás nélkül kihúzta. Ebből Szabó arra következtetett, hogy bár sem írásban, sem szóban Horthy haláláért senki nem tette őt felelőssé - azért mégiscsak - "feketebárányként" kezelik(25).

Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. A gyászszertartás után koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba. A parlament november 7-én törvénybe foglalta a kormányzóhelyettes emlékét (1942. XX tc.) (26).

Sok esztendőn keresztül Horthy István emlékezete méltatlanul háttérbe szorult, pedig példaértékű az élet, amelyet élt. A hazaszeretet, a kötelességtudat, az önfeláldozás példája. Horthy István özvegye, Ilona asszony így jellemezte a férjét nekem : "..annyira szerette az igazságot, hogy szinte túlzásba ment."

Fontos, hogy Horthy István alakját ne különbözőpolitikai irányzatok szemüvegein át lássuk, hanem a maga teljes valójában. Horthy Istvánnak el kell foglalnia a helyét a magyar történelem nagyjai között, hogy "Őrökké láthassuk daliás alakját a magyar égbolton"(27)  és örökké példaként szolgáljon számunkra és következő nemzedékek számára.

Lábjegyzet:

1) Zetényi-Csukás Kálmán vk. alezredes.  Siómaros. (1901. december 13. - 1943. január. 19.)
Horthy István barátja és közvetlen parancsnoka, az 1. vadászrepülő-osztály kötelékében.
2) A mai Pula
3) Pesti Hírlap 1942. február 20. 3. o., augusztus 22. 3. o.
4) Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1999. 72. o.
5) 8 Órai Újság 1942. február 19. Jánosy István: Vitéz Horthy István a repülő. 7. o. 1942. Stádium Rt.
6) Pesti Hírlap 1942. augusztus 30. 3. o.
7) Magyar Nemzet 1942. február 20. 3. o.
8) 8 órai Újság 1942. február 19. 3. o.
9) Pesti Hírlap 1942. augusztus 22. 3. o.
10) Edelsheim Ilona I. 2003. 54. o.
11) Edelsheim Gyulai Ilona I. 2003. 54-55. o.
12) Pesti Hírlap 1942. február 20. 4. o.
13) Pesti Hírlap 1942. február 20. 2-3. o.
14) 8 Órai Újság 1942. február. 19. Címlap.
15) Reggiane Re Falco (Héja/ típusú együléses vadászgép, 1940-ben Olaszországtól beszerzett támadó, oltalmazó repülőgép.
16) M. Szabó Miklós: A magyar királyi honvéd légierő. 1938-45. Budapest, 1999. 72. o.
17) Pesti Hírlap 1942. május 17. 5. o.
18) M. Szabó Miklós: A magyar királyi honvéd légierő. 1938-45. Budapest, 1999. 101. o.
19) Pesti Hírlap 1942. augusztus 7. 7. o.
20) Pesti Hírlap 1942. augusztus 9. 4. o.
21) Bujtás László: Hogyan történt? Média Kiadó 1989. 278. o.
22) András Sándor (Lugos, 1899. július 1. - Kismarton, 1985. november 27.) magyar tábornok, a Hadiakadémia parancsnoka (1944).
23) Kállay Miklós visszaemlékezései
24) Zetényi-Csukás Ferenc: Horthy István elfeledett parancsnoka Magánkiadás. Szeged. (2010). 101. o.
25) M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Légierő a második világháborúban. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest ( 1987). 183. o.
26) Rubicon magazin. 2007/10. 28. o.
27) Szabados Katalin írása és idézete

Vitéz nagybányai Horthy István kitüntetései:

Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal 1942.
Magyar Érdemrend középkeresztje 1942.
Felvidéki Emlékérem
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
Olasz Koronarend nagykeresztje
Belga Lipót-rend középkeresztje
Lengyel Polonia Restituta-rend középkeresztje
Finn Fehér Rózsa-rend
Bolgár Polgári Érdemrend nagykeresztje
Német II. Osztályú Vaskereszt 1942.
Német III. Osztályú Vaskereszt 1942.